-David! Mit keresel itt? -kérdeztem boldogan, a nyakát ölelgetve.
-Eljöttem érted. -mondta mosolyogva, majd közelebb hajolt és...
-Kelj már fel Catherine! -már a fülembe kiabált a 'sérült', mire reflexszerűen fejbe vágtam.
-Baszd meg! -kiabált fejet simogatva.
-Bocs. -mondtam nyűgösen -Hol van David?
-Te meg kiről beszélsz? -kérdezte vigyorogva.
-Hát David! Hol van? Az előbb még itt volt, és...
-Cath... Senki nem járt itt rajtunk kívül. Sajnálom, de... Felébredtem és körülnéztem, és itt találtalak a földön eszméletlenül. -mondta akadozva, nagy, erőteljes kézmozdulatokkal elmutogatva. Hirtelen megjelent a felismerés, miszerint az ájulás miatt álmodtam David-del. Pedig olyan élethűnek tűnt... Ettől lelphadt a kedvem, ellentétben Andrew-val. Ő csak nevetett és magyarázott valamit, de én nem figyeltem rá. Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért érdekel annyira, hogy nem jönnek értem. Hisz' olyan jó itt. Igaz, csak tegnap érkeztem, de ez a hely hamar belopta magát a szívembe. Skytour most jelenleg ott alszik Andrew párnáján, gazdája pedig észrevette arckifejezésem, és megértően mellém telepedett a földre.
-A barátod?
-Nem tudom. -ezt teljesen komolyan mondtam, mert engem is bezavart az a hülye csók. Ráadásul ott volt Chris is, aki jobban bejön, de őt sikerült megbántanom, elűznöm.
-Szar ügy. -mondta vigyorogva, és odament egy apró dobozhoz. Kinyitotta, beleszagolt és elfintorodott. Vicces látványt nyújtott, amikor könnybe lábadt szemmel elkezdett ugrálni.
-Te meg mit csinálsz? -kérdeztem vihogva.
-Imádkozok. -a hangján hallottam a megsértődést, de lehet csak tettette.
-Milyen imádkozás ez? -kérdeztem furcsállva, mire csak vállat vont.
-Idegesítő, erdei imádkozás. -már eléggé beleélte magát. Jóformán rombolt. A székeket fellökte, a dobozok a földön hevertek, és a takarót eldobta. Rossz döntései egyike volt eldobni a kandallóhoz (!!!) amitől egyből lángra lobbant, és a szőnyegre is átterjedt.
-Oh baszd meg... -mondta motyogva, majd a csaphoz sietett vízért. Semmi. A csapból nem hogy egy pohárnyi, de egy csepp víz sem jött.
-Andrew, ugye ez is az imádkozás része? -kérdeztem ijedten.
-Hát... Nemigazán. -mondta tartózkodóan.
*David szemszöge*
Minden az én hibám. Miattam ment el itthonról Cath, velem veszett össze. Tegnap este láttam őt utoljára, azóta csak bánkódok, miközben Chris pihenés nélkül keresi a lányt, akit szeretek. Ha nem teszek semmit, akkor örökre megutálom magamat. Az pedig nagy szó.
*Chris szemszöge*
Érzem, hogy a lábaim felmondják a szolgálatot lassacskán. Már-már reménytelennek tűnik a helyzet, úgy érzem, hogy örökre elveszítettem. Most éppen egy erdőben bóklászok. Az erdei levegő már lassan átjárta a tüdőmet, apró lélegzetvételek közepette. A bűntudat minden másodperc után egyre erősebb ás erősebb. Elviselhetetlenül fáj Cath hiánya. Nem szabadott volna elhagynom a zsúfolt szórakozóhelyet azzal a paraszttal. Megálltam egy vastag fánál ahol vért láttam a fűben. Remélem nem Catherine vére az. A folt láttán émelygés fogott el. A gondolataimtól észre se vettem idáig, hogy a hűvös szellő megbabonázza az elszáradt, fagyos, sárgásbarna faleveleket. A szürkésfekete ég a közeledő esőről árulkodott, a madarak pedig százasával vándoroltak a bárányfelhők között. Catherine részéről óriási meglepetés lenne, ha most előbukkanna egy fa mögül, és elkiáltaná magát, hogy 'meglepetés!'. Viszont erre hiába várok, érzéseim szerint nem lesz ilyen könnyű megtalálni. Cath, hol vagy már?!
*Catherine szemszöge*
-Úristen Andrew, oltsd már el! -kiabáltam a sötét füsttengerbe és az egyre növekvő lángcsóvákba.
-Nem lehet eloltani. -mondta megbotránkozva.
-Akkor menekülnünk kell! -kiabáltam kétségbeesetten, majd benyúltam a füstbe, ahol érzékeltem kemény tapintású ingpólóját. Kihúztam, majd sürgetően ránéztem. Csak habozott, utána elkezdett maga előtt tolni egy lángmentes övezetbe.
-Nyisd ki. -utasított, mikor megálltunk.
-Micsodát? -kérdeztem sértődötten.
-Azt a hülye csapóajtót magad előtt! Miért, mire gondoltál? Nem a szádra értettem. -mondta idegesen, aztán ő maga nyitotta ki az "átjárót". Egy kis létra vitt le a sötét, hosszú alagútba amelytúl a hideg is kirázott. Csúszós, nedves volt a talaj és dermesztően hideg futott végig minden porcikámon. Nem lehetett látni a "fényt" az alagút végén, amitől minden reménységem elszállt. A bűz ami ott lent terjengett, egyszerűen förtelmes volt.
Chris szemszöge*
Egy fa törzsénél találtam egy nagy, széles bejáratot. Nem tudom, hogy jó döntés volt-e, de bementem. A hideg és a sötétség elviselhetetlennek tűnt, de az első 10 perc után megszoktam. Szerencsére fel voltam szerelve: zseblámpa, bicska, pulcsi, fertőtlenítőszer és pisztoly (a biztonság kedvéért) egy szendvics kíséretében megbújva a hátizsákomban. Kíváncsi voltam és naiv, amikor idejöttem. Nem készültem fel pár dologra...
*David szemszöge*
Chris küldött egy üzenetet, miszerint egy erdő alatti alagútban bolyong Cath után. Mintha pont ott találná meg az örökké szeszélyes lányt. Én már időközben bejártam a város összes kis szegletét. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy tréfa, hogy itt van a közelben. Jelenleg egy sikátorban sétálok, mert mozgolódást láttam a végénél. Már éppen a cél előtt voltam, amikor az alak emberalakot öltött, és rekedt női hangon szólt.
-Örülök, hogy ismét látlak David.
