-Mi a baj Cath? -szegezte nekem a kérdést zavarodottan.
-Na jó skacok, én léptem. -mondta hirtelen Chris, és felállt.
-Nem mész sehová. Teljesen részeg vagy, nem hagylak elmenni Tesó. -mondta határozottan Dav, és a mellette álló srác vállára tette a kezét, amitől az megtántorodott.
-Hagyj békén, tudok magamra vigyázni. Inkább foglalkozz a barátnőddel. -mondta Chris undok vigyorral a képén, majd utat törve magának elcsörtetett az ajtóhoz. A csapódás hallatán előjött belőlem a lelkiismeret; miattam csinálta/csinálja.
-Ez meg mi a franc volt, Cath? -kérdezte bosszúsan megint nekem szegezve az idegesítő kérdéseit.
-Honnan tudjam? Én csak most jöttem. -mondtam idegesen, majd én is elhagytam a konyhát. Felrohantam az emeletre, kikaptam a bőröndömből egy vékonyabb kabátot-melegebb utcai öltözéket nem hoztam-és lerohantam az emeletre. Majdnem sikerült észrevétlenül elhagyni a házat, de David befurakodott elém.
-Hová mész?
-Közöd? -kérdeztem flegmán, de nem adott neki nagyobb jelentőséget.
-Még egyszer megkérdem; hová mész? -kérdezte egyre türelmetlenebbül, majd nem is válaszolva kérdésére, kitrappoltam a házból. Még hallottam a hideg utcáról, hogy utánam üvöltött valamit, de hogy mit, azt nem tudom. Fogalmam sem volt róla, hogy hol vannak a szórakozóhelyek, a boltok, meg az egyéb ilyen létfontosságú épületek, de muszáj volt keresnem valamit. Nem voltam már sem szomorú, sem dühös. Csakis csalódott, de azt sem tudom miért. Legszívesebben Chris után mennék, de valószínűleg részegen táncol egy diszkóban. Senkim sincsen itt Londonba, akit ismernék. A fákkal nem tudok beszélni, úgyhogy rábasztam...
-Chris... Chris! CHRIS! HOL VAGY CHRIS?! -nem tudom miért, de egyre növekvő hangerővel kezdtem szólítgatni végső kétségbeesésemben. Végül körülnéztem, hátha felbukkan, de sajnos csalódnom kellett. Végül elhatároztam magam-kemény 10perc után,-hogy ha törik, ha szakad, én bizony elmegyek bulizni. A baj ezzel csak annyi volt,-mint már említettem-lenge ruha volt rajtam. Elkezdtem futni az általam kiválasztott útvonalon, majd végül belebotlottam egy előttem battyogó srácba.
-Ah picshába, mih ah...a frahahancohot csihináhálsz te őhőrű't? -kérdezte a mégjobban lerészegedett Chris.
-Chris! De jó hogy itt vagy! -mondtam vidáman, majd megöleltem. De valami eléggé megbökött, mire én szemöldök felhúzva hátráltam tőle.
-Add ide azt az üveget. -mondtam halkan, de fenyegetően.
-Nem. -mondta eléggé nagy vigyorra húzva száját.
-Add ide azt a retkes üveget!
-Minek? -kérdezte könnyedén.
-Te abból többet nem iszol! -mondtam úgy, mint egy anya a fiának. Erre egyre incselkedősebb hangnemet ütött meg.
-Mert ha igen?
-Ne akard tudni.
-Alkudozunk? -kérdezte sompolyogva.
-Mit akarsz? -kérdeztem, miközben a fejemmel böktem felé.
-Téged.
-Arra várhatsz. -mondtam, majd könnyedén kikaptam kezéből az üveget.
-Hé! -mondta, mire kidobtam a kukába a még folyadékban telített tárgyat.
-Bocs Chris, a te érdekedben teszem. -mondtam a siránkozó srácnak, aki "gyászolta" a piáját.
-Mutass egy jó szórakozóhelyet. -böktem ki végül a kérésemet.
-Mi? -kérdezte csillogó szemeivel. -Te bulizni akarsz? Velem?
-Miért ne? -mondtam nevetve, majd megfogva kezét elkezdtem szökdécselni az úton. Ő követte példámat, majd elkezdtünk énekelni, miközben Chris mutatta az utat...
U.I.: Bocsánat e rémesen rossz fejezetért. Lehet gyorsan történnek a dolgok, lehet van benne szóismétlés, de most ennyire futotta. Bye!^^
