-Hé! -mondtam ugyanazzal a hangsúllyal.
-Nézd Skytour, meghallotta! -mondta vihogva magának. Aztán a vállán ülő kaméleont. Vettem a lapot, és furcsállva rákérdeztem:
-Ki az, aki a kaméleonjának a Skytour nevet adja? Egyáltalán van értelme?
-Egy varázsló, mint én! Amúgy meg szerinted a 'ketchup' szónak van értelme? Nincs, de eszükbe sem jut keresni az értelmét. Ilyen egyszerű és nagyszerű!
-Aha, oké... Hogy jutok ki innen? -kérdeztem sürgetően, amikor meghallottam az ordibáló elrablóm hangját elég közelről.
-Gyorsan bújtass el! -suttogtam gondolkodás nélkül, mire 'Robin Hood' karon ragadott, és vonszolni kezdett maga után.
-Miért üldöznek? -kérdezte futás közben a segítőm.
-Megszöktem.
-Honnan?
-Elrabolt, én meg elszöktem. -alig bírtam kinyögni e szavakat lihegve.
-Te aztán vonzod a bajt. -mondta vigyorogva.
-Sokan mondták már. -mosolyodtam el.
-Csukd be a szemedet. -megállított magával szemben.
-Miért? -kérdeztem meglepődve.
-Csak csukd be, és kész.
Én, mint a jó kislányok, becsuktam a szemeimet, majd vártam amire kellett. Ekkor a kisember megfogta a fejem búbját apró tenyerével, és elkezdett lenyomni a föld felé. Döbbenten vettem észre, hogy elkezdek süppedni lefelé, utat törve magamnak a földbe. 1-2 percig éreztem eme különös érzést.
-Most már kinyithatod. -mondta kedvesen. Mikor körülnéztem, elakadt a lélegzetem. Egy kedves kis lakást véltem felfedezni faszékekkel és asztallal. Egy kissé rozoga ágyat is találtam befoltozott párnával és takaróval. És ami a legkülönösebb, hogy mindez a föld alatt van!
-Na, hogy tetszik? Nem rossz, mi? -kérdezte vigyorogva. Bizonyára jól szórakozott meglepettségemen.
-Nem rossz? Te most hülyéskedsz?! Ez gyönyörű!
-Ezt ne mondd, ha nem gondolod komolyan! -mondta durcásan, majd leheveredett az ágyára. Gondolom, félreértette a hangsúlyt. Még meg kell szoknia engem... Egyik kedvenc mondásom is ide kapcsolódik: Megszoksz vagy megszöksz.
-De én komolyan így gondolom. -mondtam biztatóan, és leültem az egyik székre. Csak most jutott eszembe valami.
-Hol van Skytour? -kérdeztem megszeppenve.
-A PICSÁBA! Fennhagytam Skytourt! -hirtelen felpattant, és össze-vissza kapkodta a fejét, mire én felnevettem. Mit ne mondjak, jól szórakoztam. Hisz' nem mindennap lát egy őrült "mágust" aki olyan kaméleonokkal beszélget, akiket ottfelejt mindenhol.
-Csukd be a szemed! -utasított.
-Mire jó ez Andrew? -kérdeztem még mindig nevetve. Igen, Andrew a neve.
-Csak csukd be! -utasított újra.
-De...
-CSUKD MÁR BE! -több se kellett, újra becsuktam. Hallottam valami furcsa zajt, ezért körülnéztem. Andrew eltűnt, így felálltam körbenézni. Éppen egy fotót szándékoztam szemügyre venni, de ekkor megint hallottam a zajt. Megfordultam, és ránéztem újonnan szerzett barátomra, aki a hasát fogva vánszorgott. Ömlött belőle a vér. Én apró sikítás kíséretében odafutottam hozzá, és mint aki meg tudja gyógyítani, a hasára raktam a kezemet. Ő ennek következtében felszisszent, és ellökött magától.
-Hagyj békén! Nem kell a te segítséged! Elboldogulok egyedül is. -mondta barátságtalanul elutasítva segítségemet. Én döbbenten ott álltam véres kézzel, amíg ő lefeküdt az ágyra. Skytour elmenekült az egyik polc tetejére. Most már szó nélkül kutatni kezdtem az elsősegélycsomagért, hátha megtalálom. Tudom, udvariatlanságra vall, de mi mást tehettem volna? Alig volt valami amit találtam.
-Mi okozta a sebet? -kérdeztem dermedten.
-Mit érdekel az téged? -kérdezett vissza flegmán.
-Figyelj, így nem tudok segíteni! -mondtam idegesen.
-Senki nem kérte a segítséged! -szíven ütött ezzel.
Még a szó is a torkomon akadt. Ezt ő is észrevette, és beleegyezően elárulta:
-Lelőttek.
-Ki? -kérdeztem ijedten.
-Egy pasas. Téged akart lelőni gondolom, mert a te nevedet kiáltotta közben. -és igen, beigazolódott a félelmem. Hamarosan megtalál.
-A golyó még benne van a sebbe? -kérdeztem eltűnődve.
-Gondolom igen. -erre én odamentem a "konyhába" és elővettem egy konyhai kést. Egyszer láttam egy filmben, hogy egy ilyennel kanalazták ki a golyót egy nőből. Elég szadista módszer, de remélem beválik. Nem irigylem szerencsétlen Andrewt, mert ővele is ez fog történni. Közelebb mentem hozzá.
-Harapj a párnádba. -mondtam hadarva.
-Mit akarsz? Mármint azzal az izével. -bökött a fejével "szerszámomra".
-Eddig te utasítgattál, megtettem. Bízz bennem, és te is tedd meg. -mondtam sajnálkozva. Amint ráharapott a párnára, akcióba lendültem. Gondolkodás nélkül beleraktam a sebbe a kést, mire verejtékezni kezdett. Ezután megforgattam benne-már ordított-ami következtében valami koppant a hideg talajon. Kiesett a golyó. Végre kiesett. Andrew számára kész kínzás volt. Belecsöpögtettem a sebbe valami bűzlő folyadékot, amit Andrew mondott, majd bekötöztem. Ezután elaludt, én pedig játszottam az eleven Skytourral, majd főztem teát. Mikor ezzel is megvoltam, begyújtottam a kandallóba, és néztem a lobogó lángokat. Egy sóhajtást hallottam, mire odakaptam a fejemet.
