Ő követte példámat, majd elkezdtünk énekelni, miközben Chris mutatta az utat. A részegségéhez képest egészen visszafogott volt. Mikor megérkeztünk egy zsúfolásig teli diszkóhoz, értelmetlen hezitálás fogott el. Ezt a jelenséget a kezemet fogó srác is észrevette, majd horkantva felnevetett.
-Na mi az Kislány? Beijedtél?
-Egyáltalán nem! -mondtam dacosan, egy gyerekes dobbantás kíséretében.
-Nem hiszek neked -kacsintott.
-Belement valami a szemedbe? -vihogtam el kérdésemet mint egy őrült.
-Te be vagy szívva? -emelte szemöldökét a magasba, mire beráncigáltam a diszkóba. Szerencsére nem kellett fizetni a belépésért, ezért plusz 1pontot adtam Londonnak, magamban.
-Mit adhatok a hölgynek? -tette fel a kérdést hozzám a pultos srác mosolyogva.
-Egy pohár narancslevet kérek. -mondtam visszamosolyogva.
-Ugyan már Cath! Ennél van sokkal jobb is. -mondta, majd belesúgott valamit a srác fülébe, mire az elment.
-Mit mondtál neki? -kérdeztem vigyorogva.
-Csak megnéztem, hogy vajon mennyire fülzsíros. -mondta elgondolkozva, teljesen komolyan.
-Mondd, hogyan csinálod? -kérdeztem szemöldök felhúzva.
-Hát tudod, csak annyi a dolgod, hogy odahajolsz hozzá... -mondta, miközben az ujján számolgatta a lépéseket.
-Nem arra gondoltam! -csaptam nagyot a fejemre. Túl nagyot... Áúú!
-Hát akkor? -kérdezte dülöngélve a bárszéken. Kíváncsi voltam, mikor borul fel...
-Azt, hogy mikor hülyeségeket mondasz, nem neveted el magad.
-Majd egyszer megtanítalak rá. -már megint az a hülye kacsintás...
-Taníts Mester! -összetettem kezeimet, majd meghajoltam előtte. Tisztára mint egy szerzetes... Aztán elnevettem magamat amolyan röfögősen. Rossz szokásaim egyike... Aztán körülnéztem a tömegen, mert valami csattanós hangot hallottam. A táncoló emberek semmi érdekeset nem produkáltak, így visszafordítottam magam bárszékkel együtt, majd a következő látvány fogadott: Chris lent fekszik a földön a törött székével, miközben a hátsófelét simogatta fájdalmában.
-Chris, te meg mi a francot...?
-Túl nagyot billentettem magamon, és leestem.
-De a szék... -mutattam a törött, műanyag darabkákra.
-Úgy tűnik, túl nehéz vagyok. -mondta eltűnődve, majd felnevetett. -Ja...
-Majd holnaptól fogyózni fogsz. -nevettem most már vele együtt.
-Azt ki fogod fizetni te barom! Megértetted? -kérdezte egy srác, aki számomra cseppet sem szimpatikus. Nem is tudom mért...
-Takarodj már innen, ki a franc hívott ide? -mordultam fel idegesen, mert az agyvizem már az egekben kószált.
-Elnézést hölgyem, maga ebbe ne keveredjen bele. A dolgok, amikbe most beleszólt, nem magára tartoznak. -mondta édes-mázosan, amitől kirázott a hideg. Nem éppen egy udvarias embernek néz ki. Inkább mint aki prostituáltakkal kereskedik.
-Igenis rám tartozik! Ő itt a barátom, aki mellesleg részeg! -már egyre több ember nézte az általunk okozott felfordulást.
-Oh, szóval a TE barátod? -kérdezte a rám utaló szót kiemelve. Örültem, hogy legalább nem 'Magácska' vagy 'Hölgyem' vagyok.
-Nem járok vele! -kiáltottam dacosan Chris felé mutatva, amitől mindenki "úúúú"-zni kezdett. Gyorsan megértettem a helyzetet, és ijedten lekaptam a karomat, de késő volt; Christ sikerült mélységesen megbántanom.
-Chris, én... -kezdtem bele, de meg sem hallgatva felállt.
-Felejts el. -ez volt az utolsó mondata, amit aznap hallottam tőle, majd otthagyott. Én durcásan leültem a nagyképű pasitól legmesszebb lévő helyre, és néztem a boldogan táncoló embereket.
-Ne haragudj az előbbiért. Meghívnálak egy italra, tessék. -jött oda hozzám kedveskedve, majd lerakta az alkohollal teli poharat az asztalra. Ha ránézek, egyből elfog az émelygés. Irtózom a piáktól, mert apám is alkoholista volt. Rossz érzés kerülgetett, ahányszor meghívnak.
-Nem iszom alkoholt. -jelentettem ki határozottan, és szavaimat nyomatékosítva elfordítottam a fejemet.
-Kérlek... Utána elmegyek, ígérem! -na ez már jó indok lett az ivásra. Minél hamarabb megiszom, annál hamarabb eltűnik ez a paraszt.
-Ez az utolsó... -mondtam beleegyezően, majd egyszerre megittam az összeset. Már éppen el akartam küldeni ezt a palimadarat, amikor hirtelen se kép, se hang, elsötétült minden; elájultam.
---------------------------------------------------------------------------------
*Chris szemszöge*
Már vagy 30perce itt kóválygok a hidegben. A bűntudatom egyre nagyobb lesz Cath miatt. Miért hagytam ott? Haza se fog találni. Ekkora parasztot, mint én! Pedig soha nem tettem volna ezt vele... De pedig ez történt.! A lábam automatikusan visszavitt a diszkóhoz, de amit ott láttam, az sokkolt. Az a barom éppen egy sötét autóba tuszkolta be a lányt, aki miatt visszajöttem.
-Állj meg te szemét! -kiáltottam neki fogcsikorgatva. Ő rám nézett, majd sietve becsukta az ájult Cath után az ajtót. Ledermedtem. Az autó elhajtott, én pedig sokkot kaptam. Ott állhattam kb. 2percet, mire csörgött a telefonom. Megnéztem, hogy ki hív; David.
-A picsába... -dörmögtem az orrom alatt, majd felvettem.
-NEM ÉREM EL CATHERINET! VELED VAN?! -kiabált.
-Most már nincs. -válaszoltam lehajtott fejjel.
-Ezt hogy érted? -kérdezte fenyegetően.
-Elrabolták. -e szó kimondása után megszámolhatatlan mennyiségű könnycsepp csordult végig sápadtan hófehér arcomon. Az én hibám...
